Ünnepelt festőfejedelem
Benczúr Gyula, a magyar főváros ünnepelt festőfejedelme
175 éve született Benczúr Gyula festőművész a XIX. század végi magyar képzőművészeti élet meghatározó személyisége. A magyar főváros világi és szakrális tereiben egyaránt készültek reprezentatív alkotásai. Benczúr Gyula festőként, tanárként és közéleti emberként is formálta Budapest művészeti világát.
Benczúr Gyula 1844. január 28-án született Nyíregyházán, ahol édesapja, Benczúr Vilmos patikusként dolgozott, majd két éves korában családjával együtt Kassára költöztek. Kassán nagyon fiatalon felfigyeltek kiemelkedő rajztehetségére. A városban 1849-ben elszállásolt orosz katonákról készített, élethűnek tekintett ceruzarajzokat. Ezek a gyermeki alkotások egy tisztnek, annyira tetszettek, hogy felajánlotta, hogy az akkor öt éves fiú képzőművészeti taníttatásának költségeit Oroszországban fedezik. A felajánlás meghiúsult a katona halála miatt.
Benczúr Gyula, a kassai elemi és középiskolai tanulmányainak befejezése után Münchenben a képzőművészeti akadémia növendéke lett.
A bajor fővárosba áramlottak ebben az időben a magasabb szintű művészi képzésben részt venni kívánó ifjú képzőművész jelöltek. Benczúr Gyula első megrendelését Fiedler Károly kassai polgártól kapta az 1860-as évek elején. Akadémiai tanulmányait követően, két másik ott tanult festővel, Szinyei Merse Pállal és Salamon Gézával bérel közösen műtermet.
Benczúr azért, hogy mesterségét magasabb szinten tudja gyakorolni, Münchenben, a neves festő Piloty magániskoláját látogatta az 1860-as évek második felében. Ebben az időben elkészítette a magyar történelem két vészterhes pillanatát megörökítő festményét, „A Hunyadi László búcsúját” és a „II. Rákóczi Ferenc elfogását”.
Művészete egyre kedveltebb lett Münchenben, a népszerűséggel együtt járó anyagi elismertség lehetővé tette, hogy a városban önálló műtermet létesítsen. Már jobb alkotási lehetőségek között készítette el az államalapítás történetéhez kapcsolódó korai fő művét, Vajk megkeresztelését. Az vázlatokban 1870-ben megfogalmazott festményét 1875-ben fejezte be, amelyet az 1878-as párizsi világkiállításon aranyéremmel ismertek el.
Epreskerti műteremháza
(Fotó: BFL/Klösz György, 1890 után)
Benczúr Gyula alma matere, a müncheni képzőművészeti akadémia tanára volt 1876 és 1883 között. Bajorországi tanári állását, 1883-ban a budapesti festészeti mesteriskola igazgatói állására cserélte. Budapestre költözve, előbb az Andrássy úton lakott, majd 1890-re felépült a terézvárosi művésztelepen, az Epreskertben a műtermes villája. A historizmus stílusában készült épületet, testvére, az építész végzettségű Benczúr Béla (1854-1941) tervezte. A magyar fővárosba letelepedve egész alakos portrékat készített a politikai és egyházi élet meghatározó alakjairól. Portréfestészetével a részlet gazdag megjelenítés mellett, mesterien oldotta meg az ábrázolt személyek jellemének bemutatását is.
A Benczúr Gyula alkotta meg a Városligetben 1885-ben rendezett Országos Általános kiállítás plakátját. Bár keveset dolgozott ebben a sokszorosított grafikai műfajban, ezzel a művével mégis, a dualizmus korszakának jelképértékű alkotását hozta létre. A plakát alsó részének közepén egy széttárt szárnyú bagoly figyelhető meg. A bölcsességet jelképező madár alatt könyvek helyezkednek el, egyik oldalán az ipartermelést szimbolizáló szerszámok láthatók, mint a kalapács, fogaskerék, harapófogó. A bagoly másik szárnya alatt festő paletta lett elhelyezve ecsetekkel és egy horogra akadt hal, valamint egy díszváza, amelyek egymással kevésbé összefüggő jelentéstartalommal bírnak. A plakát középső részén a kiállítással kapcsolatos információk olvashatók. A felső rész mértani középtengelyében egy szárnyas géniusz kapott helyet, aki egyik kezében a szájával megszólaltatott harsonát, míg a másik kezében a takarékosság jelképét, a méhkaptárt tartja. A nőalakként megjelenített géniusz előtt látható a magyar államcímer, amelyet az akkori Magyarország társországainak címerei fognak közre. A magyar címer két oldalán egy-egy bőségszaruból szertehulló számtalan gyümölcs és zöldség mutatja a mezőgazdaság bő termését.
A budapesti művészeti életben egyre elismertebb lett, így Zala György szobrászművész 1887-ben egy mellszobrot mintázott róla.
A történelmi festményei közül mind méreteiben, mind az életműben elfoglalt szerepe miatt kiemelt helyet érdemel a Budavár visszavétele címet viselő festménye. Alkotását Budának a töröktől történt visszafoglalása kétszázadik évfordulójának tiszteletére, 1886-ban kezdte el készíteni. Művét a millenniumi kiállításon 1896-ban mutatta be a Székesfőváros pavilonjában. A festmény nem a vár visszafoglalásáért folytatott ádáz harcot mutatja, hanem az egyesített győztes keresztény csapat bevonulását az üszkös várba. (Lásd a fejlécen lévő festményt.)
Benczúr Gyula viszonylag kevés számú szakrális alkotást készített, mégis reprezentatív elhelyezésük, és magas művészi színvonaluk miatt életműve megkerülhetetlen darabjai.
A lipótvárosi Szent István-bazilika képző- és iparművészeti kialakításában Benczúr munkái kiemelt helyet kaptak. A bazilika építését befejező építész Kauser József kérte fel az 1890-es évek végén, hogy a Stróbl Alajos által szobrászati díszekkel gazdagon ellátott főoltár fölötti szentélyszakaszt mozaikokkal egészítse ki. Az öt részre osztott kompozícióban a szent mise kiemelt szakaszaiban felhangzó könyörgések és magasztalások jelennek meg, szimbolikus megformálásban. A művész neoreneszánsz angyal figurákat jelenít meg az aranyháttér előtt, szervesen igazodva a szakrális épület gazdag aranyozású stukkódíszeihez. A Szent István-bazilikába a mozaiktervek mellett a neves festő, a „Szent István felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának” címet viselő oltárképet is elkészítette 1906-ban. Az oltárképen Mária egy pulpituson ülve tartja kezében a gyermek Jézust, aki bal kezével az első magyar királyt üdvözlő mozdulattal fogadja. A térdelő Szent István mellett, a magyar koronázási jelvény-együttes valósághű megfestése teszi ezt a szimbolikus jelenetet élethűvé.
Benczúr másik oltárképe később a Budapest – Fasori Református Egyházközség temploma számára készült el. Az 1905-ben felszentelt szakrális épület oltárképét a festőművész nagy gonddal két éve alatt 1911 és 1913 között alkotta meg. A gyermek Jézus előtt hódoló Napkeleti bölcsek témáját feldolgozó festmény több szempontból párhuzamba állítható a bazilikában készített oltárképpel. Mindkét alkotáson az ábrázolt személyek kezeinek mozdulatai határozzák meg a kompozíció dinamikáját. A gyermek Jézus mind két festményen, a hódolni igyekvőt kinyújtott karral, elfogadó kézmozdulattal fogadja. A barokk stílust több festészeti eszközzel megidéző oltárkép, egyedi esztétikai hatást nyújt a minden részletében a gótikát idéző templomtérben.
Az idős mester a műtermében, a készülő fasori református templom oltárképénél
(Fotó: Dr. Gálos Miklós: Uraim, a Te szemeid e házra nézzenek… 25. p.)
Benczúr Gyula 1920. július 16-án hunyt el Nógrád-megyei Dolányban, ahol műtermes villájában élete utolsó éveinek jelentős idejét töltötte, ez a napjaikban Szécsényhez tartozó kis település 1927-ben vette fel nevét, amely Benczúrfalva névvel tiszteleg egykori neves polgára előtt.
Millisits Máté