Napsugaras tornyok építésze – Sándy Gyula budapesti épületei
Fotó: Sándy Gyula 1924-ben (Evangélikus Országos Múzeum)
Bodó Péter
„Napsugáros tornyok épülése közben nagy és nemes volt lelkem hivatása” – írta visszaemlékezéseiben Sándy Gyula reflektálva egyúttal kedvenc irodalmi alkotására, Madách Imre Az ember tragédiájára.[1] Sándy nemcsak igen művelt építész volt, de roppant munkabírású is: a 19. század végének és a 20. század első felének egyik legtöbbet foglalkoztatott építőművésze. Ezer szállal kötődött Budapesthez, többek között napsugaras templomtornyai révén is.
Sándy Eperjesen született 1868-ban, de már hároméves korában Budára költöztek, mert rajztanár édesapját az Eperjesi Líceumból (ahol Benczúr Gyulát is tanította) a Budai Katholikus Főgimnáziumba helyezték. Az egyébként evangélikus hitű család háza a Toldy Ferenc utcában állt, a kis Gyula így előkelő környéken nőhetett fel. Ettől függetlenül azonban nem feledkeztek meg a vidéken maradt rokonokról és rendszeresen visszajártak meglátogatni édesanyjának Rimaszombatban maradt családtagjait.[2] Az utazások során kirándultak Rimaszombat környékére is, szép tájakat keresve bejárták Gömör-Kishont vármegye jelentős részét, amiket az édesapa lefesthetett. Különösen kedvelték a várakat (főleg Murány alatt töltöttek sok időt), ami a kis Gyulában hamar kialakította a középkori építészet iránti vonzalmat. Ezt csak megerősítette, hogy 1885-ben testközelből nézhette végig házuk bővítését, ami rendkívül lekötötte figyelmét. Így az érettségi után 1886-ban a Királyi József-műegyetem építészmérnöki szakára jelentkezett és fel is vették. Példás szorgalommal végezte az egyetemet, ahol a legnagyobb hatást a középkori építészetet oktató Steindl Imre gyakorolta rá, így köteleződött el Sándy is végleg a középkor, elsősorban a gótikus építészet irányában.
Diplomázása után 1891-ban a szintén a román és gótikus építészetet kedvelő Pecz Samu tanára felkérte segédjének és az irodájában is adott neki munkát. Így vett részt a Budai Református Egyházközség Fazekas (ma Szilágyi Dezső) téri új templomának tervezésében, sőt Pecz a művezetést teljesen rá is bízta (1892-95). A feladatot példás precizitással végezte, ennek köszönhetően az Egyházközség őt is meghívta arra a szűk körű pályázatra, amely a templom mögé építendő bérházuk tervezésére írtak ki. Ezt Sándy egy rendkívül ötletes, praktikus alaprajzú tervvel nyerte meg (1898-99).[3] Mivel a telek nagyon keskeny volt, csak a két rövidebb végére helyezett egy-egy épületszárnyat, melyeket egy harmadik, a telek közepén futó traktus kötött össze. Így a H alaprajzú épületnek két udvara is keletkezett és mivel az összekötő szárny kissé észak felé van eltolva, a déli udvar tágasabb, több fény juthat a lakásokba. Az északi udvarra pedig csak mellékhelyiségeket tervezett. Ez a fajta gyakorlatias gondolkodás, új ötletek és anyagok használata igazán jellemző volt Sándy egész munkásságára. A bérház stílusát tekintve is igen haladó. Noha a hátsó homlokzat téglaburkolata és a csúcsíves nyílások még az észak-német téglagótikát jelzik, melyet Pecz Samu hatására fedezett fel, de a bejárat környékén és a párkányok vonalában alkalmazott gyönyörű indák és virágdíszek már a szecesszió előszelét jelzik. Sándy a szecesszió magyaros változatát tekintette követendőnek, ezt azzal is kifejezte, hogy az épületein a magyar – főleg erdélyi – népi építészeti elemeket alkalmazott. A bérházon ezt a napsugaras díszítésű csonkakontyos fióknyeregtetővel, valamint a sajnálatosan elbontott, székely kapukat formázó kirakatszekrényekben juttatta érvényre. Az épület belsejét a plasztikus virágdíszek határozzák meg, a kovácsoltvas rácsokat, a lépcsőkorlátot és az oszlopfejezeteket is ezek alkotják. A lépcsőház csillagboltozata mégis jelzi a gótika jelenlétét, melyet Sándy sosem hagyott el teljesen és ezért ez az épület sem nevezhető egyértelműen szecessziósnak.
A Budai Református Egyházközség bérháza, 1898-1899. Fotó: Bélavári Krisztina
A téglagótika és az erdélyi népi építészet keverése figyelhető meg Kollár Lajos rokonának a Kútvölgybe tervezett nyaralóján is. Az 1900-ban – akkor még külterületnek számító telken – épült villának elsősorban a tetőzetén jelenik meg a népi építészet: csonkakontyos nyeregtetők, lombfűrészelt díszekkel áttört fa oromzatok, faragott fa eresz. Ezenkívül a veranda kő pillérein, valamint az erkély mellvédjében is szépen faragott, vésett népi motívumok vannak (szívecskék, csipkézett szegély).[4] A neogótikát pedig a téglahomlokzaton kívül az északnyugati sarkon álló, magasra nyúló gúla sisak képviseli, mely torony jelleget kölcsönöz az épület ezen részének.
Sándy 1899-től hivatalosan is tanár lett a Felső Építő Ipariskolában, ahol korábban pár éven keresztül óraadóként működött. Ezzel együtt elhagyta Pecz Samu irodáját is, de nem maradt jó építész társak nélkül, az Ipariskolában Foerk Ernő kollégájával dolgoztak sokat közösen és igen sikeres párost alkottak. Számos tervet készítettek budapesti helyszínekre is, például a Sárosfürdő (ma Gellért fürdő) és a Rudasfürdő épületére vagy éppen az Örökimádás-templomra, de egyik se valósult meg.
Foerk Ernő stílusa nagy hatással volt Sándyra, így az 1906-ban a Magyar Köztisztviselők Fogyasztó Szövetkezetének székháza terveit – mely a Mester és Tinódy utcák sarkán állt – már újfajta stílusban készítette. A középkori kaputornyokra emlékeztető magas tető formájában ugyan még látható a neogótika, de a homlokzatot már geometrikus tégladíszek borítják.[5] Foerk Ernő valószínűleg Lechner Ödöntől vette át a téglaszalagok használatát, de saját stílusához igazította azt. Sándy pedig teljesen mértékben átvette Foerk egyénített stílusát. A székház homlokzatán is ez látszott, sajnos csak archív fotókról ismerjük, mert a Szövetkezet már 1940-ben lebontotta azt, hogy helyén bérházat építsen.[6]
Sándy Foerkön kívül Orbán Ferenc kollégájával is dolgozott együtt, közösen készítettek terveket a Fehérvári úti Állami Elemi és Polgári iskola számára, mely megvalósult és ma is áll a Váli utca sarkán. Az épületet a főváros 1909-12 között zajló nagy iskolaépítési programjában emelték[7] és mind közül ez lett az egyik leggazdaságosabban kivitelezett. Ez ismét Sándy ötletes elrendezésének köszönhető: a Fehérvári útra néző szárny középfolyosós, tehát mindkét oldalra nyílnak belőle tantermek. Ezt az elrendezést általában nem szeretik, mert sötét folyosót eredményez, Sándy azonban mindkét végére hatalmas ablakokkal ellátott lépcsőházat tervezett, amely jól megvilágítja a folyosót.[8] Az épület külső megjelenése kevésbé jellemző Sándyra, azt inkább társa készíthette, a jó arányú manzárdtető és az azon álló karcsú, hagymasisakos torony viszont valószínűleg Sándy munkája.
Sándy különösen szeretett bonyolult szerkezeteket tervezni, így kedvelte a nagy tereket lefedő csarnoképületeket is. 1911-ben elindult a Budapesti Budai Tornaegylet Széna (ma Széll Kálmán) térre tervezett korcsolyacsarnokának pályázatán és meg is nyerte azt.[9] Külön érdekesség, hogy Sándy nagyon jól korcsolyázott, még versenyeken is szép eredményeket ért el. A tervek stílusa a korábbiakhoz képest némi változást mutat: a vasbeton szerkezetű épületen a középkori kaputornyokra hasonlító magas tetők a gótikát idézik, ugyanakkor a főhomlokzaton megjelenő pártázat a felvidéki reneszánszból származik – e stílus elemeit Sándy a későbbiekben is előszeretettel használta. Sajnos a pártázat és terveken szereplő karcsú tornyok sem valósultak meg költségvetési okokból, 1940-ben pedig a tér átalakítása miatt magát az épületet is lebontották.
1912-ben a Heinrich Aladár és Fiai vaskereskedés kérte fel Sándyt a Mária utcai telepükre egy raktárépület tervezésére. Az ipari funkciójú háromemeletes épület homlokzata viszonylag egyszerű, mégis ötletes és mozgalmas. A hatalmas síkfelületet Sándy a Foerktől átvett téglaszalagos stílusban rajzolta: vízszintesen párkányokkal, függőlegesen pedig lizénákkal tagolta. Mindkét irányú tagoló elemeket téglából képezte ki és a világos homlokzaton az így kapott hálós felosztás szövött textil benyomását kelti. Látunk még téglából képzett geometrikus díszeket is: rombuszokat, téglalapokat és minden bizonnyal a megbízóra utalva H betűket is. A téglaszalagok ilyen használata a hímzett népi (székely) textíliákra utalásuk miatt magyaros szecessziós jellegűnek tekinthetők.
Szintén ipari funkciójú épületet tervezett a Süss Nándor Precíziós Mechanikai Rt. (a későbbi MOM) számára 1922-ben: a gyár főépületét kellett bővíteni, amihez Sándy ismét a rá oly jellemző magas tetős tervet készített. A homlokzatot nagyrészt tégla burkolta volna, a lábazatot azonban terméskőből készítette volna a tartósság kedvéért. Sándy igen praktikus építész volt, fontosnak tartotta a költséghatékony építkezésen kívül a könnyű fenntarthatóságot is, ezért használt a különböző hatásoknak jól ellenálló terméskövet és téglát is.
Sándy egyik leghosszabbra nyúlt munkája az újpesti posta tervezése volt. 1919-ben készítette hozzá az első terveket, de csak 1928-ban adták át.[10] A közel tíz éves időtartam alatt több tervváltozatot is készített, de alapvetően mindegyiken a neogótika és a felvidéki pártázatos reneszánsz keverése figyelhető meg. A neogótikát a várszerű elemek (magas tető, zárt erkélyek), a pártázatos reneszánszot pedig a homlokzat tetejére állított díszes párták, valamint az ablakok környékének sgraffito technikájú virágdíszítése jelzi. A homlokzaton ugyanakkor nagy szerepet kap a téglaszalagos díszítés is.
Sándy fő művének a Budai Postapalota tekinthető: legnagyobb méretű és legismertebb alkotása is egyben. Ez volt a trianoni békediktátum utáni első nagyszabású középítkezés és a nehéz anyagi viszonyok között fontos volt a takarékosság és a rendelkezésre álló terület leghatékonyabb kihasználása. Sándy pedig ebben igazán jó volt, ennek köszönhetően nyerte meg a tervpályázatot 1923-ban. Az 1926-ra átadott épület remekül összefoglalja mindazt, ami jellemző volt építészetére. A város központi helyén, nehéz terepviszonyok között is jó elrendezést adott az épületnek: a kétszintes pince és az épületen végigvonuló középfolyosó is jó megvilágítást kapott, a felső két szint hátraléptetésével kevésbé tűnik magasnak az épület. A vasbeton pillérvázas szerkezetben a modern anyaghasználatot, a homlokzat kővel és téglával burkolásában pedig az alacsony fenntartási költségeket figyelhetjük meg. Ugyanakkor stílus szempontjából is jó keresztmetszetét adja építészetének: a neogótikából származnak a várszerű elemek (a sarokra helyezett körtorony és a több szintet átfogó zárt erkélyek), a felvidéki pártázatos reneszánszból a sgraffito díszítés és a stilizált, egyéniesített pártázat, a magyaros szecesszió utóhatását pedig a tégladíszek jelzik.
A Budai Postapalota, 1923-1926. Fotó: Bélavári Krisztina
Szintén nagyszabású tervet készített a Szabadság tér déli oldalát lezáró épületegyüttes számára. A terveken ugyanazok a stíluselemek figyelhetők meg: a neogótika és a pártázatos reneszánsz keverése. Sándy ugyanakkor fontosnak tartotta, hogy épületei illeszkedjenek is a környezetbe, így az épületegyüttes nyugati tagjának arányaiban megfigyelhető a Szabadság teret meghatározó, Alpár Ignác tervezte Tőzsdepalotára történő utalás is.
A nagyszabású tervpályázatokon kívül kisebb magán megrendeléseket is vállalt: ismerősei számára tervezett lakóházakat például az I. kerületi Társ utcába (Mokry Eszter) és a II. kerületi Csopaki utcába (Kollár László). Mindkettőn nagy felületen alkalmazott sgraffito díszítést.
Sándy Gyula két világháború közötti munkásságának legfontosabb épülettípusa a templom. Ebben az időszakban közel félszáz evangélikus templomhoz készített terveket, melyek közül 27 fel is épült, számos közülük a mai Budapest peremkerületeiben, melyek építésük idejében még önálló települések voltak. A nagyszámú megrendelést az olcsó kivitelezhetőség mellett roppant kedvezményes munkadíjának is köszönhette, de minden bizonnyal az is szerepet játszott ebben, hogy az evangélikus egyházban magas pozíciót töltött be.[11] Első főváros környéki épülete Kispesten épült föl 1925-27 között, amit a nagytarcsai (1926-31) követett, majd Rákosligeten (1931-32), Rákosszentmihályon (1931-34), Pestújhelyen (1932-33), Budafokon (1932-34), Angyalföldön (1936-38), Monoron (1938-39), Rákoshegyen (1938-39), Rákoscsabán (1939) és Rákoskeresztúron (1939-43) is épült evangélikus templom tervei szerint.
Kispest, evangélikus templom, 1924-1927. Fotó: Bélavári Krisztina
Templomai általában téglalap alaprajzúak, de időnként görögkeresztet formálnak. Az épületek legdíszesebb része a torony, melynek felső részét sgraffito indák, virágok, valamint pártázat díszíti. A templomház oldalfalait támpillérek támasztják és osztják szakaszokra, melyeken a torony indás díszei ismétlődnek. Sándy praktikus okokból igyekezett kerülni a belső térben az oszlopok és pillérek alkalmazását, amik akadályoznák a szentélyre való rálátást, így általában egyterű templomokat tervezett. Szinte minden esetben kialakított karzatot is az orgona elhelyezésére és az épület befogadóképességének növelésére. Az épület belsejében gyakran trapéz keresztmetszetű térlefedést alkalmazott, a síkmennyezet ugyanis akusztikai szempontból előnytelen. Többször használt faboltozatot, melyek közül a legszebb az ún. oicos rendszerű boltozat.[12] Ennek a hálós megjelenése a középkori hálóboltozatokra emlékeztet, így stílusában igen jól illik a neogótikus épületekbe, ugyanakkor akusztikailag is előnyös tulajdonságokkal bír.
Templomainak azonban napsugaras tornyai voltak a legjellegzetesebb elemei. A felvidéki reneszánsz hatására ezeknek is gyakran adott pártázatos lezárást, viszont inkább csak ihletforrásként tekintett a főleg szepességi műemlékekre, pártázataiban nem követte azok formáit. Budapesti templomai közül a kispestin, a nagytarcsain, a pestújhelyin és a rákoskeresztúrin alkalmazott pártázatot. Az előbbi kettőn több apró és egyszerű, csúcsíves párta sorakozik a torony tetején, utóbbiakon viszont csak három nagyméretű, egymásba fonódó pártát láthatunk. Sándy tehát egyéni stílusához illően a pártázatokat is egyénítette, viszonylag változatos formákat adott nekik.
Rákosliget, evangélikus templom, 1931-1932. Fotó: Bélavári Krisztina
Noha a pártázatok mestere volt, templomain szívesen alkalmazott más toronyvégződéseket is: a rákosligeti és a rákosszentmihályi templomok lépcsőzetes oromzatban végződnek, illetve a rákosszentmihályira állított egy kis tornyocskát is.[13] Újra láthatjuk a pályája elején nagy sikerrel alkalmazott erdélyi építészeti motívumokat, többek között a rákoshegyi és rákoscsabai evangélikus templomokra is fiatornyos sisakot tervezett. Az ilyen toronykiképzésnek a pusztán formai okokon kívül mélyebb mondanivalója is lehetett, utalhatott a nagyhírű szász templomokra, melyek az evangélikus vallás fontos bástyái voltak Erdélyben.
A budafoki és a monori templomai formai szempontból egyedülállóak. Budafokon a teljes homlokzat terméskő burkolatú, és egyedinek mondható a pagodaszerű, lépcsőzetes tagolású toronysisak is. A levélformájú, csúcsíves pártázat teljesen egybeolvad a torony felső szintjével, a kettő együtt tulipánt alkot, „magyarossá” téve így az épületet. A monori templom egyediségét elsősorban a torony adja, amelynek kör alaprajzát és sisakjának formáját a wittenbergi vártemplom eredeti tornya ihlette, bár jelentősen leegyszerűsítette azt.[14]
Az angyalföldi templom arra jó példa, hogy Sándy a jól bevált neogótikus-pártázatos-magyaros stílusát félretéve időnként más stílusok felé is kitekintett: ez az épület ugyanis klasszicista stílusú. Az épület szabályos mértani alakzatokból áll, négyzetes hasáb tornyán hengeres sisak áll, amit az esztergomi bazilika kupoláját idéző félgömb sisak zár. Szinte ugyanilyen végződésű tornyot tervezett a Deák téri evangélikus templom mellé is 1938-ban, a stílus ebben az esetben érhető, hiszen maga a templom is klasszicista. A torony elülső oldalát ugyanakkor lábakra állította, ami Sándynak a modernizmushoz való közeledését jelzi.[15] Ugyanez figyelhető meg a Stromfeld Ferenc Közraktár utcában álló bérházán (1941), ahol a keretezetlen ablakok és a dísztelen homlokzat érzékelteti a modernizmus hatását.
Sándy Gyula Budapesten töltötte az 1944-45-ös ostromot, mikor a budai vár közelében, tehát központi helyen lévő házukra gyújtóbombát dobtak. Irodája, mely az épület emeletén volt, teljesen megsemmisült rengeteg tervvel, fotóval együtt. Az idős építész rendkívüli munkabírással innen is felállt és – nyugdíjának csökkentése miatt szükségből is – dolgozott tovább, egészen 1953-ban bekövetkezett haláláig. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
[1] VI. szín (Róma), Éva eredeti szavai: „Hol napsugáros pálmafák alatt / Ártatlan voltam, játszi, gyermeteg / Nagy és nemes volt lelkem hívatása”
[2] Sándy Gyula: Hogyan lettem és hogyan voltam én templom-építő, -tervező és művezető építész? Lapis Angularis VI. Források a Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményéből. Budapest. 2005., 21.
[3] Építő Ipar 1900, 7. szám 43-45. Sándy Gyula: A budapesti ev. reform. egyházközség épülete a budai Fazekas-téren.
[4] A veranda kivitelezője Schömer Ferenc építőmester volt. A nyitott verandát végül 1991-ben üvegezték be. Budapest Főváros Levéltára (továbbiakban BFL) XV. 17. d. 329. 10192/7 hrsz.
[5] Építő Ipar 1908. 48. szám: 453-454., 49. szám: 459-461., 50. szám: 470-472. Sándy Gyula: A Magyar Köztisztviselők Fogyasztó Szövetkezetének üzletháza.
[6] BFL XV.17.d.329. hrsz. 37876/3
[7] Új Pedagógiai Szemle. 2004. április-május, 204. Nagy Péter: Egy iskola-összevonás konfliktusai.
[8] BFL Magasépítési Tervtár, XV.17.d 329. hrsz: 4275
[9] Magyar Építőművészet 1911. 5. szám: 16-31. A Budapesti (budai) Tornaegylet korcsolyacsarnokának tervpályázata.
[10] Dr. Ugró Gyula: Ujpest 1831-1930., Budapest, 1932. 228.
[11] 1891-től a Budai Evangélikus Egyházkerület jegyzője, 1906-tól gondnoka, 1924-től pedig felügyelője volt, de haláláig megmaradt tiszteletbeli felügyelőnek. Sztehlo Kornél: A budai ágostai hitvallású evangélikus egyház története 1821-1918., Budapest. 1930: 44
[12] Ez egy, a fedél héjazatának tartására szolgáló, egymást rombusz alakban keresztező rácsozat, melyben a deszkákat élükre állították.
[13] Ez a megoldás pedig nagyon hasonlít legelső (református) templomára, melyet Hódmezővásárhelyen épített fel 1897-1899 között. Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára. Kiemelt építési tervek gyűjteménye. II 711/1902.
[14] Magyar Értesítő III. évfolyam 137. szám 1.
[15] Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ, ltsz: 2001.17.23.